Szempillaépítés kontra család

Posztomban megpróbálom felvázolni azokat a lehetőségeket, amik talán mindenkinek segítenek a mindennapi életben, ha szempillaépítés mellett a családra is maximálisan szeretne időt fordítani.

Kálmán Móni vagyok a Lash Style Academy Magyarországi oktatója.

Egy korábbi blogban Moziesik Viki a szívemből beszélt és ennek kapcsán született meg az én írásom is. 🙂

A két legfontosabb dolog

Szempillaépítés kontra család: Aki ismer tudja, hogy nálam mind a kettő nagyon fontos szerepet tölt be az életemben. Sokan úgy gondolják a mai napig, hogy egy nő maradjon otthon, nevelje a gyerekeket főzzön, mosson és takarítson. Ha ezt nem így csinálja akkor már karrierista. Hát én nem így gondolom!

Lehet a kettőt összhangban csinálni, persze senki nem mondja, hogy egyszerű, de a mai világban talán semmi sem az ami a munkáról és a családról szól.

Amikor elkezdtem pillázni, kislányom kettő éves volt. Igen, egy két évessel alapból nagyon nehezek a mindennapok, de az élet úgy akarta ekkor robbanjon be a pilla hozzám. Ez meg is történt, és egy másodpercig sem bántam meg, hogy így alakult. Persze voltak nehéz időszakok.

Hogy hogyan kezdtem el?

Gyakorlási időszakban előszőr jöttek az  ismerősök, akik tisztában voltak vele, hogy ez nem lesz egy ekkora gyerekkel egyszerű. Munka közben jött a sok „anya szomjas vagyok, anya éhes vagyok, anya pisilnem kell, anyaaaa….” ilyenkor letettem a csipeszt, intéztem a Törpillát, majd visszatértem a szempilla építéshez.

A szempillaépítés nehéz szakma, főleg az elején. Önállóan is az, de gyerek mellet a gyakorlási időszak, a szintről szintre való fejlődés időtartama a végtelenségig megnyúlik. Ilyenkor az ember tényleg minden „szabad és alvás” idejét feláldozza azért, hogy gyakorolhasson. Ezek a gyakorlások persze van, hogy csak percekre sikerülnek. Néha ahogy belekezdtem éppen elmélyedtem az első szempilla fan elkészítésébe, máris halottam, hogy felsírt, vagy hogy ott állt mellettem. Ekkor ismét kizökkentem a gyakorlásból, majd amikor szintén megnyugtattam, elaltattam, megetettem, megitattam, folytathattam a gyakorlást.

A gyakorló időszak szerencsére „hamar” lezárult, majd jöhettek a fizetős vendégek. Ez ugye nagyobb felelőség (vendégkör kiépítés, járulék fizetés, cégvezetés, saját szalon tervezés stb.). Szerintetek megszűnt az ,hogy anyaaa? Dehogy, de nem is baj, megoldottuk! 🙂 Erről a vendégeim tudnának jó történeteket mesélni.

A családom hozzászokott a vendégeimhez, és a vendégeim is elfogadták, hogy én anyuka vagyok, lehet beteg a gyerek, vagy történhetnek váratlan dolgok.

Nagyon hamar rájöttem arra, hogy az egyik a másik nélkül nem fog működni.

Tudtam azt is, amellett hogy anyuka és feleség vagyok, időt kell szánnom arra is, hogy tanuljak, képzésekre járjak és fejlődjek. Rengeteg terméket kipróbáltam, oktatásokra ,versenyekre jártam. Na igen a versenyek, ezt majd egyszer bővebben is kifejteném egy teljesen új blog posztban. Itt jött nálam az a felismerés, hogy „jól van Móni a hibákból kell tanulni, többet magyar verseny közelébe se megyek nem, hogy induljak azon”. Akkor viszont merre tovább? Nemzetközi versenyek? Ááááá ahhoz kevés vagyok.

Aztán jött az, hogy ha most nem akkor soha érzés. LASH AGORA. Az eddigi versenyek mikroba nagyságúvá törpültek mellette. Profi szervezés, azt sem tudtam hol vagyok. Itt a világ szinte minden tájáról indultak versenyzők, és volt olyan kategória ahol 22-en indultak egyszerre.

Életem első nemzetközi versenyén a master 1D kategóriában 3. helyet szereztem meg. Akkor és ott madarat lehetett volna velem fogatni. Láttam a férjem és a lányom szemében, hogy büszkék rám. Más nem is érdekelt. Úgy éreztem a szavak nélkül is nyugtázták az elmúlt időszakot, és számukra is teljesen világossá vált, hogy nekem ezt kell csinálnom. Imádtam.

Aztán teltek a hetek ,és tudtam ennél sokkal több van bennem. Itt jött Hajni, és itt jött a Lash Style Academy, itt kezdődött csak az igazi pillázás.

Az előző évben szerzett verseny tapasztalattal, plusz a Hajni által megszerzett tudással újra neki vágtam a LASH AGORA 2019-es versenyének, ahol három kategóriában indultam el, úgy gondolom az eredmények magukért beszélnek:

• 1D Pro🥇🏆 Első hely
• 2D Pro🥇🏆 Első hely
• 3-4D Master🥇🏆Első hely

Soha nem fogom elfelejteni azt amit akkor éreztem. Ismét láttam a családom szemében azt, hogy BÜSZKÉK RÁM, hogy Anya most itt te vagy az egyik legjobb. Ami viszont nekem is új volt: saját magamra is büszke voltam, hogy: MEGCSINÁLTAD!

A mögöttem álló idő

Ha most visszagondolok arra, hogyan is csináltam, őszintén, néha azt sem tudtam fiú vagyok vagy lány. Gyerek, férj, vendégek, időpontok meg az a sok más, amik a jelenlegi helyzethez képest eltörpülnek, de mégis ott voltak ott lebegtek a mindennapokban.

És nem! Nem volt segítségem, nagyszülők sajnos nincsenek, férjem reggeltől estig dolgozott.

Mindezt egyedül is meg lehet csinálni. Nem mondom, hogy könnyű, de működik, és megéri. Nem tudom már elképzelni a szempilla építést a családom nélkül, belőlük merítek erőt, ha elfáradok. Persze a családom sem tudja elképzelni az életet a szempillaépítés nélkül, ami már átszőtte a mindennapjainkat. Ha egy verseny van, ott vannak velem. Ha egy továbbképzés van ott vannak velem. Ami a legfontosabb én is ott tudok lenni velük: egyensúlyt teremtettünk az életünkben!

Amit soha nem felejtek el

A hab a tortán pedig, hogy Hajni, aki most már nem csak a mentorom, hanem barátomnak is mondhatom, ugyan így gondolkodik. Sőt tovább megyek, és ami nekem nagyon fontos: a Lash Style Academy csapata is így gondolkodik!

Örülök, hogy egy ilyen csapathoz tartozom, ahol egy továbbképzés is messze eltér a többitől. Ahol gyerekek, férjek is helyet kapnak a szempillaépítés világában, ahol nem kell az autóban vagy hotelszobába maradniuk szeretteimnek.

Ha tetszett a poszt nyugodtan megoszthatod barátaiddal, ismerőseiddel.

Köszönöm, hogy elolvastad! 😘

Kálmán Móni
Lash Style Academy oktató